Blaha Lujzától Móricz Zsigmondig, monarchistáktól horthystákig terjed azoknak a köre, akik száz évvel ezelőtt, esetenként teljesen különböző okok miatt támogatták a Tanácsköztársaságot. Bár Magyarország 1919-ben is nagyon megosztott volt, egy rövid ideig nagyon népszerű volt a proletár forradalom, amelyet pontosan száz éve "kiáltottak ki".
Az éppen száz éve, 1918. október 28-án kitört őszirózsás forradalom az 1956-os párja. Mindkettőt a demokratikus szocializmus illúziója táplálta. Ezért lehet lelkesedni értük, és ezért nem lehet azonosulni velük. Legalábbis hazugság vagy öncsalás nélkül.
A Kun Béla nevét viselő szimferopoli utca átnevezését követelte a helyi városi tanácstól az Orosz Egység nevű párt és a krími orosz közösség vezetése - jelentette szerdán az e-Krím hírügynökség.
Szentpéterváron vita tört ki az elsősorban Dmitrij Medvegyev egykori lakhelyeként ismert Kun Béla utca átnevezéséről: az aktivisták azt követelik, hogy a "véres kezű hóhér" neve tűnjön el a város térképéről, s javasolják, hogy az utca új neve Mezsdunarodnaja, vagyis Nemzetközi legyen, így neveznék az ott épülő metróállomást is.
Az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztjeinek jelentős részéhez hasonlóan Horthy Miklós is felajánlhatta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak, Kun Béla azonban nem tartott igényt rá – legalábbis a volt népbiztos így emlékezett vissza 1919-re, amikor tizenhárom évvel később Moszkvában írt erről. A kutatások jelenlegi állása szerint nem dönthető el, hihetünk-e Kun Bélának.
Köztörvényes bűnözőként kérték a Tanácsköztársaság bukása utáni magyar kormányok Kun Béla kiadatását Ausztriától és Németországtól. Ez a módszer azonban nem vezetett eredményre, Kunnak sikerült eljutnia Szovjet-Oroszországba.